Solus cum Deo solo. - Egyedül az egyedüli Istennel.

Idén jubileumot ünneplünk, hiszen 5. alkalommal kerül megrendezésre a Pálos 70 zarándoklat és teljesítménytúra. Úgy tűnik, hogy termékeny volt az a gondolat, mely 5 évvel ezelőtt arra indította a szervezőket, hogy a Mária út, a Gyöngyök Útja és más zarándoklatok, túrák tapasztalatai alapján létre hívják a Pálos 70-et s melyhez a Pálos Rend maga is kapcsolódott zarándokló szerzeteseivel illetve működő és egykori kolostoraival, melyeket az útvonal érint.

Az idei, jubileumi évet tetézi, hogy Ferenc pápa 2015-re meghirdette a szerzetesek évét. Ezért választottuk az idei Pálos 70 jelmondatának a Pálos rend jelmondatát: „Solus cum Deo solo!” Egyedül az egyedüli Istennel! E mondat markánsan kifejezi azt a kincset, örömteli lelkületet, melyet magukban hordoztak már a szerzetesség előfutárai a 4. századi egyiptomi remeték, és hordoznak ma is a pálosok. Meghívás a szerzetesek évében, hogy merítsünk most többet ebből az 1500 éves hagyományból.

Ahogy Botond atya írta: „A zarándoklat célja elsősorban az Istennel való kapcsolat elmélyítése, bűneinktől való megszabadulás, a megerősödés katolikus hitünkben és a hétköznapi életünk terheinek hordozásában.
A teljesítménytúra független minden vallási, illetve világnézeti szemponttól. Teljesítményről van szó, amit a túrázó egy újabb lehetőségen keresztül tud megvalósítani a természet, a sport iránti szeretet, illetve más szempontok alapján. A két út megfér egymás mellett, de össze nem keverhető. Mindenki maga dönti el, hogy milyen belső indíttatásból vesz részt rajta.”

E túra vagy zarándoklat, szeretnénk, hogy találkozás legyen – nem csak embertársainkal, önmagunk képességével, hanem – Istennel. Bepillantás a sok évszázados pálos lelki útba, melyen oly sokan jártak és találták meg a hőn keresett boldogságot: Istent és vele mindent.

Egyedül az egyedüli Istennel. Pontosabban, szent magányban az egyedülvaló Istennel. Végső soron mindig egyedül vagyok, sőt mindenki egyedül van. Nincs olyan, aki tényleg ismerne engem, hisz magamat sem ismerem teljesen. Ez az ismeretlenség, ez a magány kíséri végig életem. De vajon nem lehet-e megszentelt ez a magány? Felkutatom lelkem mélységét, betérek egész lényem bensőjébe, hogy megkeressem középpontját. Szívem szentélyébe térek, s kutatom, fürkészem: vajon ott van-e Ő, az Isten?
Hallgatok, s Te szólj hozzám! Vagy beszélek én, és Te hallgass engem! Hiszen Te közelebb vagy hozzám, mint én magamhoz, s jobban ismersz engem, mint amennyire én megismerhetem magamat. S ha Te ott vagy, ahová csak én térhetek be, lehetek-e még fájdalmas magányban? Te, aki Szent vagy, megszenteled az én egyedüliségemet. Te, aki egyetlen vagy, de még sem vagy magányos, te, aki egyedül vagy valóságos, és minden csak benned állhat fenn teljesen, bár anélkül, hogy keveredne veled. Minden ami van, azért létezik, mert Te akarod. Én is azért létezem, mert Te akarsz engem! De én akarlak-e Téged? Ha nem akarnálak is léteznél és élnél, de így nem lenne többé élet bennem! Akarlak Téged, hogy élhessek! De csak azért akarok élni, hogy benned éljek és akarhassalak téged, egyedülvaló teljességet.
Szívembe térek, hogy szemlélhesselek, s hogy elvigyelek Téged innen a világba. Amint küldted magadat szent Fiadban, vele adj nekem is küldetést, hogy gyümölcsöt hozzak. Szenteld meg benső magányom, egyedülvaló Isten, hogy Téged vigyelek az embereknek. Amen.
Eltelt a lelkem nehézséggel, gonddal, gyötrelemmel. Zaklatottan haladok felfelé a köves hegyoldalon, hogy egy kicsit magam mögött hagyhassam a városokat, s velük együtt a mindennapjaimat is. Bakancsom talpa alatt apró kavicsok csikorognak. Valahol a közelben barlangoknak kell lenniük. Barlangoknak, melyekben egykor pálos remeték éltek és lángoló, tüzes imáikkal szolgálták a mindenség urát, a fölséges Istent.
Egy kis időre most megállok. Kifújom magamat. Az őszi nap fáradt sugarai helyenként áttűznek a fák levelei között. Templomi képet idéz elém a környezet. A hatalmas bükkök sima, szürke, égbetörő törzsei, mint bazilikák és katedrálisok széles oszlopcsarnokai. A felettem elterülő smaragdszín lombkorona, s rajta még csak helyenként színesedő levelek, mint megannyi fényes rózsaablak. Valóban olyan, mintha egy templomban járnék. Egy templomban, melynek alkotója a természet. A természet, amely nem más, mint maguk az erdők, a hegyek, a völgyek, a vizek, a kéklő égi tengerek. Igaz, hogy a körülöttem lévő templomot ez a természet alkotta, de vajon a természetet ki alkothatta?
„Te voltál az, Istenem! Te teremtetted a mindenséget, a természetet, s benne engem. Most, amikor körbenézek, a Te művedet látom mindenben. Mint amikor egy csodás festményt nézek, egy szobrot, egy remekművet. Tudom, az alkotó nem azonos az alkotásával, de a műből mégis megérezhető a művész lelkülete. Éppen így, Te sem vagy azonos a természettel, de megérezhető benne a Te lelkületed, megtapasztalható e műveden keresztül a Te szent Lelked.”
Erős szél támad, arcomon érzem, és belekap kabátomba, majd a fák koronájába odafent. Egy – két idősebb törzs halkan nyikorogni kezd. „Amikor még gyermek voltam, nagyon vágytam arra, hogy megértsem, mit beszélnek a fák, a növények, az állatok. Mi hírt hoz a szél, miről csörgedeznek a patakok, miről mesélnek a hegyek. Érdekes, fel kellett nőnöm ahhoz, hogy mindezt megértsem. Pontosabban a keresztség, ami egyre jobban kiteljesedik bennem, s ami által valóban Isten gyermeke lettem, megadta, hogy ne csak értsem, de beszéljek is a természet nyelvén. Amikor kinyitom a zsolozsmás könyvemet, amikor imára kulcsolom kezemet, amikor zarándokútra térek, bekapcsolódok a teremtett világ imádságába. Mert a mindenség a Te alkotásod, Istenem, és Téged dicsér minden ami létezik, egész életével és létezésével, feltéve, ha nem fordult el tőled. Ha nem fordult el Tőled!” Cseperegni kezd az eső. Hallom, ahogy körülöttem a holt avaron pattognak a parányi cseppek. Fejem fölött sötét felhők gyülekeznek… „a bűn, a gonoszság, a halál nem a Te alkotásod Istenem. Nem Te hívtad létre ezeket, hanem a Te parancsaidtól való elfordulás szörnyű következménye… Ez az a harc, amely minden korban és minden emberi életben megismétlődik: odafordulni Hozzád, vagy szembefordulni Veled. Ez utóbbi az, ami megtépázta a művedet, a természetet, engem és minden testvéremet, az emberiséget!” Alig telik el egy kis idő, máris eltűnnek a fellegek, és halvány fényével újból rám ragyog a nap. Tovább indulok… „Igen, ez az a harc: Teérted, vagy ellened! És én részt akarok venni ebben a harcban, mert részt kell vennem! Teérted, melletted. Veled karöltve az igazság fegyverzetében, hogy helyreálljon a teremtés rendje a Te szeretetedben. De hol kezdjem a harcot? Körbenézek. Az egész világon harc dúl, de ott nem kezdhetem… Ismét körbenézek. A környezetemben is harc dúl, de ott sem kezdhetem… Végül magamba nézek. Igen, itt kell elkezdenem, mert harc dúl bennem…
A Pálos70 azoknak a fejében született meg, akik már több kilométert zarándokoltak és teljesítménytúráztak életük folyamán. Tudták, hogy nem elég a természettel való harmonikus kapcsolat, nem elég kipróbálni, hogy mire képes az ember, hanem fontos lelki tartalommal is megtölteni ezt a 70 kilométert. A szervezők tapasztalataikat kamatoztatták az út megtervezése során, a Mária út, a Gyöngyök Útja, a Hétkaland Egyesület vagy más zarándoklatok, túrák aktív megalkotóiként. Ehhez kapcsolódott az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a Magyar Pálos Rend történelme, ami manapság egyre több embert foglalkoztat.
A Pálos70 egyes szakaszai, állomásai közben a rend több mint 750 éves múltjának értékeiből táplálkozhatunk, melynek különleges eseménye Magyarok Nagyasszonyának ünnepe – a pálosok ősi helyén, a 660 éves márianosztrai kegytemplomban. A keretet pedig szintén a pálosok Magyarok Nagyasszonyának tiszteletére szentelt Sziklatemploma adja, hiszen a Pálos70 első szakasza onnét indul.
Szerettünk volna lehetőséget biztosítani azoknak, akik elsősorban katolikus hitük alapján járják végig ezt az utat és azoknak is, akik inkább gyakorlott túrázóként. A zarándoklat célja elsősorban az Istennel való kapcsolat elmélyítése, bűneinktől való megszabadulás, a megerősödés katolikus hitünkben és a hétköznapi életünk terheinek hordozásában. A zarándoklattal együtt járó nehézségek felajánlása is ezt a célt szolgálja.
A teljesítménytúra független minden vallási, illetve világnézeti szemponttól. Teljesítményről van szó, amit a túrázó egy újabb lehetőségen keresztül tud megvalósítani a természet, a sport iránti szeretet, illetve más szempontok alapján. A két út megfér egymás mellett, de össze nem keverhető. Mindenki maga dönti el, hogy milyen belső indíttatásból vesz részt rajta.
A Pálos70 megalkotóival együtt hiszem, hogy ez az út mindazok számára maradandó élmény lesz, akik az ország különböző részeiről érkezve részt vesznek rajta, és hírét viszik a látottaknak.