Puskás Antal atya által készített videó a 2023-as Pálos 70 zarándoklathoz és teljesítménytúrához megtekinthető itt.

Az idei túra lelki útravalója, Puskás Antal atya által összeállított hanganyag ide kattintva érhető el.

A Pálos 70 zarándoklat énekeskönyve ide kattintva tölthető le.

A Szűzanyának ez a mondata más szavakkal így is kifejezhető: történjék velem az, amit mondtál. Az angyal elmondta Máriának azt, hogy gyermeket fogan a Szentlélektől, és hogy a magasságbeli Fiának fogják őt hívni, és Dávid trónját örökli, amelyen mindörökké uralkodik. Ha figyelmesek vagyunk, látjuk, hogy Gábriel angyal az események legelejét közli vele és aztán a kiteljesedést. A gyermek foganását és Krisztusnak, mint Úrnak végső, feltámadása utáni dicsőségét. Nem mond semmit arról, hogy közben mi fog történni. Nincsenek részletek az útról, vagy útmutatás, még annyi sem, ami Sámuel anyjának adatott. Csak az ígéret van, hogy Isten Fia lesz. Mi a titka annak, hogy Mária mégis igent mond? A titok a hit, hogy Isten fogja végigvinni az eseményeket az elejétől a végéig. Máriának nem volt szüksége arra, hogy bebiztosítsa magát minden eshetőségre. Tökéletes volt az Isten iránti szeretete, és ez a szeretet elűzte szívéből a félelmet.

A Szűzanya szavai lesznek ez évi zarándoklatunk kísérő szavai. Hiszem, hogy ő elvezet minket egy elkötelezettebb hitre. Ez nem szükségszerűen a hitbeli cselekedetek mennyiségi növekedését jelenti, hanem azt, hogy merünk Istennel belebocsátkozni komolyabb kihívásokba. Ez néha olyan tapasztalatokat hoz magával, mint ami egy zarándoklat is: Nem tudom, pontosan mi fog ma velem történni, hogy fogom bírni az utat. Talán többször is megtapasztalom a fizikai, érzelmi, hitbéli határaimat. Ha mégis továbbmegyek, akkor megtapasztalom Isten csodálatos jelenlétét, gondviselését.

Azt gondolom, az utolsó 2-3 évtizednek nagy kihívása az, hogy a média által nemcsak egyszerűen több lehetőséget kaptunk a hitbéli kihívásoktól való menekülésre, hanem már otthonossá váltunk a nem-döntésben, a nemtudomban. Pedig közben sokan vágynak rá, hogy életük teljesebb, értelmesebb legyen. Ismerek több olyan férfit és nőt, akik elindultak a Mária szerinti hit útján, és most először életükben tapasztalják meg az Istenre hagyatkozás puszta-élményét. Szegényebbek lettek, de nem menekülnek többé olcsó elfoglaltságokba, figyelem elterelésbe. A pusztát élik meg, és közben testük-lelkük felkészül arra, hogy Isten áldást közvetítő temploma legyen. Aki már volt komolyabb zarándoklaton, hasonló dolgokról tudna beszámolni. Egy zarándoklat visszavezet minket emberi mivoltunk csupasz valóságába, és ez jó, mert itt megnyílik a szemünk, fülünk és szívünk a szépre, jóra és az igazra.

Öröm számomra, hogy Ön is csatlakozik a Pálos 70-hez, a hit zarándoklatához!

A győzelem vágya hozzátartozik emberségünkhöz. A történelem kezdetétől fogva mindig nagyra tartották azokat a hősöket, akik erejükkel vagy bölcsességükkel felülkerekedtek az ellenségen. Családjaikat, népeiket mentették meg így.
Ahhoz, hogy a harc kimenetele győzelem legyen, rengeteg tapasztalatra, gyakorlásra és kihívásra volt szükségük, a gyakorlótéren és a nyílt harcmezőn egyaránt.

Jogosan feltehetjük a kérdést, hogy a harc és győzelem kérdése nem csupán egy olyan világban merül fel, ahol van bűn és a bűn miatt szenvedés? Hiszen ahol béke van és harmónia emberek és népek között, ott mi szükség van arra, hogy győzzünk? Hiszen nincs ellenség, aki megbontaná a békét!
Ennek ellenére mondhatjuk, hogy a győzelem vágya hozzátartozik az ember istenképiségéhez. A Teremtés könyvének első lapjain találkozunk a paranccsal: „Hajtsátok uralmatok alá (a földet) és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és minden állaton, amely mozog a földön!” (Ter 1,29).

Uralkodni és győzni – ez a két szó nagyon közel áll egymáshoz. De mi a kettő között az összefüggés? Az uralkodás, ahogy az előbb láttuk, a teremtésben nekünk adott isteni parancs. Azt jelenti, hogy Isten nevében és erejével, az ő bölcsességével kell gondját viselnünk a kertnek, amelyet Isten ránk bízott, vagyis a világnak. Az uralkodó eredeti értelemben olyan személy, akinek papi küldetése van. A Teremtő áldását kell közvetítenie ebben a világban. Azért áll a teremtés csúcsán, hogy magát a Teremtőnek átadva, mindenkinek mindene legyen.
„Győzni” pedig annyit jelent, hogy ismét az uralkodás pozíciójába kerülünk, miután elvesztettük azt. Abban a világban ugyanis, amelyet már megfertőzött a sátán félrevezetése és a bűn, azt tapasztaljuk, hogy bennünk és körülöttünk más erők kerekednek felül, amelyeknek közös alapja a félelem, a harag és a csüggedés. Ezeket a sátán akarja elültetni bennünk, hogy ő uralkodhasson a föld felett.
Krisztus által azonban újra megkaptuk a hatalmat arra, hogy győzzünk. Ő mondta: „Nekem adatott minden hatalom az égen és a földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet!” (Mt 28,18-19)

A hatalom visszaszerzése ott kezdődik, hogy igyekszem megismerni életem azon területeit, ahol még nem vagyok szabad. Szembe kell néznem elkendőzött mozgatórugóimmal és elvesztett csatáimmal, függőségeimmel. Ez komoly és hosszú távú vállalkozás. De éppen itt válunk hasonlóvá a remetékhez, akik pontosan azért mentek ki a pusztába, az erdőkbe, hogy egy éles harcmezőre álljanak és visszaszerezzék az uralmat a föld felett saját testükben és így abban a Testben is, amelynek részesei vagyunk.

Pálos szerzetesek gondolatai, elmélkedései a Pálos 70 és annak lelki ívei kapcsán
Eltelt a lelkem nehézséggel, gonddal, gyötrelemmel. Zaklatottan haladok felfelé a köves hegyoldalon, hogy egy kicsit magam mögött hagyhassam a városokat, s velük együtt a mindennapjaimat is. Bakancsom talpa alatt apró kavicsok csikorognak. Valahol a közelben barlangoknak kell lenniük. Barlangoknak, melyekben egykor pálos remeték éltek és lángoló, tüzes imáikkal szolgálták a mindenség urát, a fölséges Istent.
Egy kis időre most megállok. Kifújom magamat. Az őszi nap fáradt sugarai helyenként áttűznek a fák levelei között. Templomi képet idéz elém a környezet. A hatalmas bükkök sima, szürke, égbetörő törzsei, mint bazilikák és katedrálisok széles oszlopcsarnokai. A felettem elterülő smaragdszín lombkorona, s rajta még csak helyenként színesedő levelek, mint megannyi fényes rózsaablak. Valóban olyan, mintha egy templomban járnék. Egy templomban, melynek alkotója a természet. A természet, amely nem más, mint maguk az erdők, a hegyek, a völgyek, a vizek, a kéklő égi tengerek. Igaz, hogy a körülöttem lévő templomot ez a természet alkotta, de vajon a természetet ki alkothatta?
„Te voltál az, Istenem! Te teremtetted a mindenséget, a természetet, s benne engem. Most, amikor körbenézek, a Te művedet látom mindenben. Mint amikor egy csodás festményt nézek, egy szobrot, egy remekművet. Tudom, az alkotó nem azonos az alkotásával, de a műből mégis megérezhető a művész lelkülete. Éppen így, Te sem vagy azonos a természettel, de megérezhető benne a Te lelkületed, megtapasztalható e műveden keresztül a Te szent Lelked.”
Erős szél támad, arcomon érzem, és belekap kabátomba, majd a fák koronájába odafent. Egy – két idősebb törzs halkan nyikorogni kezd. „Amikor még gyermek voltam, nagyon vágytam arra, hogy megértsem, mit beszélnek a fák, a növények, az állatok. Mi hírt hoz a szél, miről csörgedeznek a patakok, miről mesélnek a hegyek. Érdekes, fel kellett nőnöm ahhoz, hogy mindezt megértsem. Pontosabban a keresztség, ami egyre jobban kiteljesedik bennem, s ami által valóban Isten gyermeke lettem, megadta, hogy ne csak értsem, de beszéljek is a természet nyelvén. Amikor kinyitom a zsolozsmás könyvemet, amikor imára kulcsolom kezemet, amikor zarándokútra térek, bekapcsolódok a teremtett világ imádságába. Mert a mindenség a Te alkotásod, Istenem, és Téged dicsér minden ami létezik, egész életével és létezésével, feltéve, ha nem fordult el tőled. Ha nem fordult el Tőled!” Cseperegni kezd az eső. Hallom, ahogy körülöttem a holt avaron pattognak a parányi cseppek. Fejem fölött sötét felhők gyülekeznek… „a bűn, a gonoszság, a halál nem a Te alkotásod Istenem. Nem Te hívtad létre ezeket, hanem a Te parancsaidtól való elfordulás szörnyű következménye… Ez az a harc, amely minden korban és minden emberi életben megismétlődik: odafordulni Hozzád, vagy szembefordulni Veled. Ez utóbbi az, ami megtépázta a művedet, a természetet, engem és minden testvéremet, az emberiséget!” Alig telik el egy kis idő, máris eltűnnek a fellegek, és halvány fényével újból rám ragyog a nap. Tovább indulok… „Igen, ez az a harc: Teérted, vagy ellened! És én részt akarok venni ebben a harcban, mert részt kell vennem! Teérted, melletted. Veled karöltve az igazság fegyverzetében, hogy helyreálljon a teremtés rendje a Te szeretetedben. De hol kezdjem a harcot? Körbenézek. Az egész világon harc dúl, de ott nem kezdhetem… Ismét körbenézek. A környezetemben is harc dúl, de ott sem kezdhetem… Végül magamba nézek. Igen, itt kell elkezdenem, mert harc dúl bennem…

A Pálos70 azoknak a fejében született meg, akik már több kilométert zarándokoltak és teljesítménytúráztak életük folyamán. Tudták, hogy nem elég a természettel való harmonikus kapcsolat, nem elég kipróbálni, hogy mire képes az ember, hanem fontos lelki tartalommal is megtölteni ezt a 70 kilométert. A szervezők tapasztalataikat kamatoztatták az út megtervezése során, a Mária út, a Gyöngyök Útja, a Hétkaland Egyesület vagy más zarándoklatok, túrák aktív megalkotóiként. Ehhez kapcsolódott az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a Magyar Pálos Rend történelme, ami manapság egyre több embert foglalkoztat.
A Pálos70 egyes szakaszai, állomásai közben a rend több mint 750 éves múltjának értékeiből táplálkozhatunk, melynek különleges eseménye Magyarok Nagyasszonyának ünnepe – a pálosok ősi helyén, a 660 éves márianosztrai kegytemplomban. A keretet pedig szintén a pálosok Magyarok Nagyasszonyának tiszteletére szentelt Sziklatemploma adja, hiszen a Pálos70 első szakasza onnét indul.
Szerettünk volna lehetőséget biztosítani azoknak, akik elsősorban katolikus hitük alapján járják végig ezt az utat és azoknak is, akik inkább gyakorlott túrázóként. A zarándoklat célja elsősorban az Istennel való kapcsolat elmélyítése, bűneinktől való megszabadulás, a megerősödés katolikus hitünkben és a hétköznapi életünk terheinek hordozásában. A zarándoklattal együtt járó nehézségek felajánlása is ezt a célt szolgálja.
A teljesítménytúra független minden vallási, illetve világnézeti szemponttól. Teljesítményről van szó, amit a túrázó egy újabb lehetőségen keresztül tud megvalósítani a természet, a sport iránti szeretet, illetve más szempontok alapján. A két út megfér egymás mellett, de össze nem keverhető. Mindenki maga dönti el, hogy milyen belső indíttatásból vesz részt rajta.
A Pálos70 megalkotóival együtt hiszem, hogy ez az út mindazok számára maradandó élmény lesz, akik az ország különböző részeiről érkezve részt vesznek rajta, és hírét viszik a látottaknak.